Itt van egy egyedi változat a megadott szövegről: "Szakterületünk színes és sokszínű bestiáriuma"

Ukrajnából érkező üdvözlet: Vajon hibrid háború készül Magyarország ellen?

A politikai pártok sajátos szervezetek. Korábban a politikai térben elterpeszkedő, széles választói kört megcélzó generalista pártokat elemeztem e hasábokon. Míg a generalisták számát behatárolja kínálataik vastag átfedése, színes kispártból sok elúszkál a politikai akváriumban. Az utóbbiak meghatározó része programját egy szűk és homogén célközönségéhez igazító specialista szervezet. A generalistáknak választóik jelentősen eltérő politikai preferenciáival kell valamit kezdeniük, a specialista pártok gondja a keskeny működési területükön található szavazók korlátozott száma.

A politikai szakértők gyakran a bal-jobb tengely szélein elhelyezkedő pártokkal illusztrálják a politikai tájat. Hazánkban azonban a parlamenti szintű baloldali specialisták nem gyökeresedtek meg, míg a jobboldal három különböző irányzatot is kibővített. 1993-ban az MDF-ből kivált Magyar Igazság és Élet Pártja, amelyet Csurka István alapított, majd 2003-ban a Fidesz kritikájára válaszul megalakult a Jobbik. Végül 2018-ban a Jobbik keményvonalas szárnya, a Mi Hazánk, szakadt le a pártról. Mindhárom párt a radikális nemzeti szavazók körét célozta meg, hogy először bejuthasson a parlamentbe, míg a Jobbik 2010 és 2018 között a nagypárti súlycsoporthoz közelítve 17-20 százalékos választási eredményeket ért el. E számok mögött egy körülbelül 20 százalékos "üvegplafon" sejlik fel, amely a specialisták számára fenntartható szavazói bázist jelöl ki. A Jobbik, amely jobbszél-specialistaként kezdte, nem vált centrista gyűjtőpárttá, és baloldali irányultságával a kisebb pártok közé süllyedt.

A Jolly Joker-specialista Kétfarkú Kutyapárt a politikai palettáról kiábrándult választók körében szerzi szavazóit, hasonlóan a kiábrándultak sokszínű csoportjára célozó hipergeneralista Tisza párthoz. A két formáció között lényeges eltérés mutatkozik: míg a Kutyapárt a mindenkiben csalódottak azon részét célozza meg, akik a humort keresik, a politikai megváltást viszont már nem várják el. A Kutyapárt komikus és szatirikus programja két összefüggő ok miatt emelkedhetett ki a politikai színtéren. Először is, választóik nem számítanak arra, hogy a Kutyák önálló politikai hatalomra léphetnek (kérdés, hogy a Budapest hegyvidéki polgármesterségük csupán egy szórakoztató bicsaklás-e), másrészt pedig színes és bohókás megközelítésük révén képesek lehetnek a megmaradt szavazatok begyűjtésére.

A Demokratikus Koalíció (DK) legutóbbi stratégiájával kapcsolatosan egy sor jellegzetes specialista karakterjegy figyelhető meg. Az olvasó számára talán meglepő, hogy a DK 2011-ben, mint generalista gyűjtőpárt indult, ám azóta jelentős átalakulásokon ment keresztül. A pártnak osztoznia kellett az MSZP összeomlása után kialakult politikai tájon, ahol a Fidesz centrális erőteret épített, míg kisebb pártok a megmaradt szavazatokért versengtek. Ekkor a DK a specialista üzemmódra való áttérés mellett döntött, és éles állásfoglalásokat képviselt megosztó kérdésekben, mint például a határon túli magyarok szavazati jogának eltörlése, vagy a föderalista Európai Egyesült Államok mielőbbi létrehozásának sürgetése. Ezek a kiemelkedő, célirányos politikai lépések nemcsak sokak ellenérzéseit váltották ki, hanem egyben elnyerték a támogatók bizalmát is. Ennek ellenére a DK szavazói bázisa nem bizonyult elegendőnek a váltópárti szerep betöltésére, de az ellenzéki politikai palettán mégis jelentős pozíciót tudott kialakítani egészen a közelmúltig. A 2014-től kezdődő ellenzéki összefogások időszakában a DK csak 2018-ban indult önállóan az országgyűlési választásokon, ahol éppen hogy átlépte az 5%-os listás küszöböt. Egy évvel később viszont már a szavazatok 19%-át szerezte meg az Európai Parlament választásain, amely egyfajta belpolitikai szépségversenynek is számított. Azóta a közvélemény-kutatások során a DK a biztos pártválasztók körében stabilan a 15-19%-os tartományban mozgott, ami összhangban áll a specialista pártok számára megfogalmazott 20%-os korláttal.

2024-ben egy csapásra magszavazóikra csupaszította a haladó ellenzék pártjait a Tisza párt által folytatott politikai piramis-játék. Ilyenkor egy párt porondon maradása, a perem- és gyűrűszavazóki legalább részleges visszaszerzése nagyban függ a szervezettségétől, bejáratott működési rutinjaitól és intézményesült választói kapcsolataitól. Az elmúlt hónapokban a 4-9 százalékos sávban mérték a DK-t a különböző módszertanú és politikai beállítottságú közvélemény kutatók. Szervezetszociológiai megfontolásokból még két hete is arra tippeltem, hogy amennyiben a Tisza párt rövid időn belül nem ér el megfordíthatatlan politikai áttörést, úgy a szervezettel, hálózattal, bázissal rendelkező DK masszívan visszanő a parlamenti méretküszöb fölé. Gyurcsány Ferenc visszavonulásával azonban egy ennél nagyobbra törő szervezeti stratégia körvonalazódik, Dobrev Klára a kiporszívózott baloldal generalista gyűjtőpártjává tenné a DK-t.

Egy figyelemre méltó politikai esemény idéződik fel, amely párhuzamot von a jelenlegi helyzettel. Az 1994-es országgyűlési választások hasonló mértékű átrendeződést hoztak a politikai palettán, mint ami most is formálódik. Az MDF, mint egykori általános politikai szereplő, összeomlott, s ezzel egy üresedés keletkezett, amelyet a Fidesz, korábban specialista pártként, gyorsan kihasznált, hogy birtokba vegye a középtől a radikáljobbig terjedő politikai teret. Jelenleg a Tisza párt hasonló mértékű űrt hagyott a baloldalon, amelynek betöltésére Dobrev Klára nyújtott be pályázatot. Az év végéig kiderül, hogy sikerül-e neki a térfoglalás, és véghez tudja-e vinni a politikai identitásváltást, amely a vonalas DK-ból egy befogadó, általánosabb pártot formálna. Ez a folyamat egyben próbája lesz annak a népszerű értelmiségi hitnek is, miszerint a Fidesz-kormány leváltása csak a párt belső, elhagyott erőforrásaival lehetséges.

A kispárti mérettartomány alján lévő aprópártoknak hiányzik a jól körvonalazott célközönségük, amelynek kiszolgálására valóban képesek lennének specializálódni. Ennek következményeként, a szervezetszociológiai szempontból nem tekinthetők valódi specialistáknak. A 2024-es politikai átrendeződés megerősítette a politológiai aggodalmakat, miszerint ezeknek az aprópártoknak gyakorlatilag nincsenek magukra hagyott, elkötelezett szavazóik. A perem- és gyűrűszavazóik elvesztése után a mag helyén olyan médiapolitikusok bukkannak fel, akiknek a sorsa úgy tűnik, hogy a gonosz farkas által elfújt szalmakunyhóhoz hasonlítható. Ökológiai szempontból nézve ezek a kispártok az opportunista táplálékszerző fajok megfelelői: pillanatnyi politikai helyzetekhez alkalmazkodó, eseti üzeneteikkel és feltűnő megnyilvánulásaikkal próbálnak a hírekben maradni, hogy a jövőbeli választások során egy nagyobb entitás kísérőjévé válhassanak. Reményeiket táplálja, hogy a politikai niche-ét drasztikusan bővítő DK sem kíván örökké egyszemélyes koalícióként működni.

A szerző egyedülálló módon foglalkozik a szervezetek mélyreható elemzésével és kutatásával.

A véleménycikkek nem mindig az Index szerkesztőségének hivatalos álláspontját képviselik.