**Székely Gyerekek a Világiskolában – A Tulit Család Kalandjai Belső-Ázsiában** A háromszéki Tulit család kalandos története a világ egyik legizgalmasabb helyszínén, Belső-Ázsiában bontakozik ki. E gyerekek nem csupán a székely hagyományokat őrzik, hanem

A csapat 2024. február 24-én indult útnak, és november 18-án tért haza. A felnőttek álmodták meg ezt a különleges kalandot, amely tele volt izgalmakkal. A család feje, Tulit Zsombor, aki már több mint egy éve elkötelezte magát a világ felfedezése iránt, egy korábbi Afrika-túrája során fogalmazta meg magában: „Minden székely gyermeket el kellene hozni ide, mert az Afrika-képünk köszönőviszonyban sincs a valósággal.” Az eredeti elképzelés az volt, hogy megkerülik a Földet, de két fiatal kamasz miatt rájöttek, hogy ez a terv túl nagy falatnak bizonyult, így végül elvetették az ötletet.

"Egyrészt az egész rohanás lett volna, ráadásul autót tengeren szállíttatni nagyon drága, és félő volt, hogy késve vagy egyáltalán nem érkezik meg a hónapokra az otthonunkat biztosító jármű. Az lett volna az alvás, a tisztálkodás, a főzés, a gyerekeknek pedig a tanulás színhelye. Nekünk pedig, míg a jármű a tengeren utazik, repülnünk kellett volna, és tudtuk, hogy ez újabb extraköltség" - számolt be a kezdeti elgondolásokról Tulit Éva. Végül teljes egészében szárazföldi út lett a tervekből. Eredetileg tizenkét hónaposnak indult a nagy kaland, de a gyerekek érdeke ezt is felülírta. Eszter és Gergő amint szembesült azzal, hogy az egyéves távollét tanévismétléssel jár, hallani sem akartak arról, hogy elveszítsék osztálytársaikat.

A programot kifejezetten a gyerekek igényeire és érdeklődésére alakították ki. Az esemény előtt egy egész éven át izgalmas filmek segítségével merültek el a tervezett országok kultúrájában és történetében.

Éva az útra sok könyvet pakolt, Gárdonyi-regényeket, Kőrösi Csoma-könyveket, George Durrell írásait, amely nyomán Eszter és Gergő bogárgyűjteményt is készített, növényeket préseltek.

Az anyák véleménye szerint a Gárdonyi-regények, mint például A láthatatlan ember és az Egri csillagok, olyan inspiráló háttérként szolgáltak, amelyhez az út során könnyedén kapcsolódni tudtak.

A Sepsiszentgyörgyről kiinduló, a csíksomlyói Szűzanyához is betérő kalandos túra első állomása Bulgária volt, amit Törökország követett. Ezt követően Irán, Irak, Kuvait, Szaúd-Arábia, és Omán következett, majd az Egyesült Arab Emírségek, Bahrein, és ismét Szaúd-Arábia. A következő megálló Kuvait, majd Irak, Irán, végül Afganisztán volt. Ezután megpróbáltak átkelni Üzbegisztánba, de a tervezett határátkelőt kizárólag üzbérek és afgánok használhatták. Így a csapat Tádzsikisztánon keresztül jutott el Üzbegisztánba, majd továbbhaladt Kirgizisztánba, és Kazahsztánba. Ezt követően Oroszország következett, majd Mongólia, ahonnan az északi területeken át visszatértek Oroszországba. Innét már hazafelé indultak, útközben felkeresték Murmanszkot, majd Lettország, Fehéroroszország, Litvánia és Lengyelország érintésével érkeztek vissza Szlovákiába, végül pedig Magyarországra.

Eszter és Gergő úti élményeit multikommunikációs naplók őrzik, amelyeket menet közben, nem kötelező napi penzumként írtak és rajzoltak, leginkább akkor, ha különösen megfogta őket egy hely. "Az efezusi metropolisz leírása is benne van - olyan elemekkel, amelyek alapján később is eszembe jusson a hely -, de az egyik karavánszerájról azt írtam például, hogy ott apának egy órán át kellett szerelnie az autót. Volt velünk egy kis matricanyomtató is, a különböző országokat elhagyva az ott készült fotókból nyomtattunk hat képet, azokat is beragasztottuk" - meséli Eszter.

A foci egy valódi "valuta", amely mindig megállja a helyét. Szinte minden pillanatban, akár egy várakozási időszakban is, előkerülnek a labdák és a szükséges felszerelések. A húsz négyzetméternyi betonfelület szinte bárhol megtalálható, és ha a zsineg is kifeszítésre kerül, már indulhat is a lábteniszparti az apa és fia között, tele izgalommal és kihívásokkal.

Ha pálya is volt, Eszter is sokszor beszállt a passzolgatásba, perceken belül össze is gyűlt két csapatra való gyerek. A rögtönzött meccsek többnyire békésen, a sportszerűség határain belül zajlottak, ha meg ellenségeskedést érzékeltek, sipirc az autóhoz. Ilyen esetekben Eszter magára öltötte a nagy nővér szerepét, és indult menteni az öccsét. Messi vagy Ronaldo neve azonban majd minden esetben közös nevezőt jelentett - és nem csak a gyerekek számára. Egy nyögvenyelősen zajló határátkelésénél Gergő egyszer csak szétnyitotta a kabátját, alatta az egyik térségbeli csapat meze, amelyet ajándékba kapott valakitől. Ezek után senkit sem érdekelt, hogy apának van-e útlevele, rendben van-e minden papírja.