"Szeretem élvezni az életet, de sosem választanék luxusautót, mert az csak a felesleges kérkedés szimbóluma."

Otthonról hozta a "takarékossági ösztönt" – fogalmazott Bojár Gábor, a Graphisoft alapítója, aki nemcsak milliárdos üzletember, hanem Széchenyi- és Gábor Dénes-díjas fizikus is. D. Tóth Krisztának adott interjújában osztotta meg, hogyan tanulta meg a pénzügyek kezelését. A nem NER-közeli vállalkozó stabil helyet foglal el a leggazdagabb magyarok százas listáján, hiszen sikereit már a nyolcvanas években megvetette. A Breakout Roomban folytatott beszélgetés során feleségével közös pénzügyeikről beszélt, érintette a házassági szerződés kérdését, valamint azt is, hogy venne-e magának például luxusautót. Dián Dóri három figyelemre méltó idézetet emelt ki a beszélgetésből.

Hozzá érkezett a legtöbb nézői kérdés a Breakout Room második évadában, és nem véletlenül: ritkán hallani gazdag embereket őszintén és köntörfalazás nélkül beszélni a vagyonukról, az életmódjukról, és arról, mit gondolnak, milyen felelősséggel jár, ha valakinek ennyi pénze van.

Bojár Gábor nem kertel: nyíltan vállalja, hogy az átlagnál előnyösebb körülmények között él. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy amit feleslegesnek tart, arra nem pazarolja a pénzét. „A minőséget mindig megfizetem, mert szeretem a jó életet, de a pazarlás számomra elfogadhatatlan. Például inkább beruházok egy kiváló minőségű autóra, amely minden elvárásomnak megfelel és sokoldalú.”

„Soha nem vásárolnék Rolls-Royce-t, mert az számomra már a felesleges pompázás szimbóluma.”

- meséli, majd hozzáteszi, hogy hasonló okok miatt, ha hosszabb repülőútra indul, a business class-t megengedi magának, de az első osztályra sosem pazarolja el a pénzét. Ahogy a magánrepülő vásárlását is elveti, hiszen csak egyszer bérelt egyet, még a Covid időszakában. "Nincs rá szükségem" - mondja határozottan.

"Miért érezném etikátlannak magam?" – válaszolt határozottan a nézői kérdésre arról, hogyan tud tükörbe nézni, miközben ekkora vagyonnal bír. Emlékszik, hogy a kilencvenes évek végén készült egy interjú vele egy nyugati gazdasági lap számára, éppen azelőtt, hogy a cége tőzsdére ment. A riport során feltették neki a kérdést, mennyit keres évente. Ő pedig őszintén válaszolt: "150 ezer dollárt." Ez az összeg itthon óriásinak számított, és nem sokkal később egy kereskedelmi tévé riportere felfigyeltek a kijelentésére, és készítettek egy híradós anyagot, amely arról szólt, milyen sokat keres. A műsor vetítése után a felesége felhívta Bojárt, aki akkor még az irodájában volt, és aggodalmával osztotta meg, hogy a gyerekeik másnap nem mernek iskolába menni a hírverés miatt. Bojár, aki mindig is a családja értékeire helyezte a hangsúlyt, így reagált: "Elmondtam a gyerekeimnek, hogy ezt nem kell szégyellni." Az üzleti siker és a családi értékek közötti egyensúly megtartása számára mindig is fontos volt. A vagyon nem csupán számok gyűjteménye, hanem a lehetőségek tárháza, amelyet felelősséggel kell kezelni.

Ha szégyelled, azzal azt üzened, hogy apád nem tisztességesen kereste."

Bojár a nyolcvanas években kezdte el felépíteni vagyonát, és hangsúlyozza, hogy nem a mélyszegénységből érkezett: családja mindig is komfortos körülmények között élt. Amikor feleségével önálló életet indítottak, sokkal kedvezőbb helyzetben találták magukat, mint az átlagos fiatal párok.

A beszélgetésben szóba kerül a közös kassza - ami az e heti Ki vele! című talk show-nk témája -, az üzletember pedig elmondja, hogy mindenen osztoznak feleségével. "Természetesnek tartom, hogy amit létrehoztunk az életben, az közös" - mondja, és hangsúlyozza, hogy amikor még programozóként dolgozott, a felesége orvosi fizetéséből éltek, és ő volt az első számú támasza később is, így evidencia számára, hogy ma is megosztanak mindent. Ebből következik, hogy házassági szerződésük sincsen. "Nem volt rá szükség, mert nincsen semmi, amit másképpen csinálnánk, mint ahogyan a jog előírja. Végrendeletünk van, az fontos, és abban is az áll, hogy minden szerzeményünk közös. Erre nem kell szerződést kötni.

A gyermekeimtől elvárom, hogy kötődjenek a családhoz, hiszen tőlünk rengeteget kaptak. Szeretném, ha ez valamilyen formában dokumentálva lenne, hogy amennyiben a házasságuk nem úgy alakul, ahogy szeretnék, egyértelmű legyen, hogy az, amit tőlünk kaptak, az az övék.

Egy ilyen hatalmas vállalat létrehozása óriási elkötelezettséget és folyamatos munkát igényel. Bojár saját szavaival élve évtizedeken át szinte megszakítás nélkül dolgozott, míg a felesége vállalta a gyerekek nevelésének legnagyobb részét. "Ez az egyik legnagyobb sajnálatom az életemben: amikor a gyerekeim kicsik voltak, alig voltam velük. Keveset, mint amennyire szükség lett volna. [...] A feleségem néha emlékeztet rá, hogy 'Látod, valamit kihagytál.' Ennek következményeként pedig nem alakult ki olyan mély kapcsolatom a gyerekeimmel, mint amilyet korábban kellett volna."

Ha érdekel, miért Bojár Gábor nem vállal politikai szerepet, valamint hogy miért dönt úgy, hogy alapítványoknak adományoz pénzt, magánszemélyek helyett, és mit gondol a NER-közeli, az utóbbi évtizedben hirtelen meggazdagodott vállalkozókról, valamint a társadalmi felelősségvállalásról, akkor érdemes megnézned a teljes beszélgetést itt: