Sziklafalra ágaskodó csoda: 1600 éve áll ellen a gravitáció erejének ez a lenyűgöző kolostor.

A hegyek ölelésében megbúvó Sümela kolostor nem csupán egy impozáns építészeti csoda, hanem az idő múlásának tanúja is: átvészelte a birodalmak összeomlását, háborúk zűrzavarát, fosztogatók áldozatait és a természet viszontagságait. Ma pedig a látogatók sokaságának kedvelt célpontja, akik a múlt titkaira kíváncsiak.

A Fekete-tenger törökországi partjainál elterülő lenyűgöző látványosság a Sümela kolostor, mely úgy tűnik, hogy a levegőben lebeg. Ez a különleges építmény már több mint 1600 éve kapaszkodik a Pontuszi-hegység szikláihoz, más néven Észak-anatóliai-hegységhez, és az évszázadok során tanúja volt a történelem viharainak.

A 4. században a területre érkező első keresztények által létrehozott rendház számos történelmi viszontagság tanúja volt: megélte a Római Birodalom bizánci korszakba való átmenetét, a törökök felemelkedését, valamint az első világháború utáni török függetlenségi harcot. A mai Trabzon tartományban elhelyezkedő épület túlélte az évtizedeken át tartó vandalizmust és elhanyagolást, hogy az utóbbi években újjászülethessen és újra életre kelhessen.

De ami még izgalmasabb, az az épület maga, amelynek megjelenése olyan, mintha egy mesterséges intelligencia alkotta volna meg a róla készült fényképeket és videókat.

A kolostor a hegyek ölelésében, az erdőkkel borított folyóvölgy fölött, 300 méter magasságban, a meredek sziklafalon trónol.

A terület maga egy igazi kincsesbánya, ahol különféle kápolnák sorakoznak, mindegyik sajátos történettel és varázslattal bír. Az udvarok zöldellő fák árnyékában pihentetnek, míg a lakóhelyiségek otthonos melegséget sugároznak, ahol a közösség tagjai együtt élvezhetik a mindennapokat. A harangtornyok magasan emelkednek, hirdetve az idő múlását és a szent pillanatokat. A vízvezetékek biztosítják a friss vizet, amely életet ad a környéknek, míg a könyvtár gazdag tudásgyűjteménye a tanulás és a fejlődés színhelyévé válik. Az egész komplexum szívében pedig egy szent forrás csobog, amelynek vize nem csupán tiszta és friss, hanem gyógyító erővel is bír, vonzva ezzel a látogatókat, akik keresik a megnyugvást és a feltöltődést.

A kolostor ma már nem csupán az ortodox vallási közösség otthona, hanem egy állami múzeum, amely vonzza a látogatókat. Naponta ezrek sétálnak a macskaköves úton, hogy felfedezzék a korai keresztény freskók szépségét és a lenyűgöző építészeti remekművet. Az épület hosszú évekig tartó restauráláson ment keresztül, és büszkén szerepel az UNESCO világörökségi listájának aspiránsai között.

A tűzesetek, kincsvadászok és vandálok által okozott károk helyreállítása mellett komoly feladatot jelentett a turisták biztonságának garantálása is. A folyamatosan omladozó sziklák folyamatos fenyegetést jelentettek az épületegyüttes számára, de ma már a sziklafalra rögzített acélhálók védik meg az építményeket és a látogatókat egyaránt.

A kolostor lenyűgöző freskóinak helyreállítása még mindig zajlik, és a többéves projekt rendkívüli precizitást követel meg. A restaurátorok feladata nem csupán az idő múlásának nyomainak eltüntetése, hanem azoknak a graffitinek a eltávolítása is, amelyeket vandálok hagytak hátra a festményeken. A szakemberek most aprólékosan, négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre haladva dolgoznak, hogy az eredeti művészek által alkalmazott színekkel és stílusban újraalkossák a képeket.

A rendház impozáns homlokzata mögött egy lenyűgöző barlang rejtekezik, ahol a 13. századi freskók varázslatos világa tárul elénk. Jézus és Szűz Mária monumentális portréi a mennyezet magasából alámerengve figyelik a látogatók lépteit, míg a falakat angyalok, apostolok és szentek életre keltett képei díszítik, így teremtve meg a szakrális tér különleges atmoszféráját. A helyreállítás során a szakértők egy váratlan felfedezést tettek: egy rejtett alagút nyílására bukkantak, amely egy eddig ismeretlen kápolnához vezetett. Ez az építmény, melyet szintén freskók borítanak, valószínűleg megfigyelőhelyként szolgálhatott a kolostor védelmi rendszerében, így tovább gazdagítva a hely történelmét és titkait.

A Sümela kolostor története több mint ezer évre nyúlik vissza, és bár pontos eredete homályos, a legendák szerint gyökerei az időszámításunk szerinti 386-ra vezetnek. A hagyományok szerint Barnabás és Szofroniosz, két görög szerzetes, egy titokzatos látomás hatására érkezett erre a mesés vidékre, ahol a természet és a spiritualitás egyesül. Ez a különleges helyszín azóta is a hívők és a felfedezők célpontjává vált, akik a kolostor misztikus atmoszféráját keresik.

A szerzetesek végül rátaláltak a szent ereklyére - Szűz Mária és a kis Jézus portréjára, melyet Panagia Soumela néven ismertek meg. Ez a felfedezés egy olyan barlangban történt, amely később a sziklatemplom szent helyévé vált.

Amikor 1461-ben az Oszmán Birodalom elfoglalta a területet, a kolostor zavartalan működése továbbra is biztosítva maradt. A vallási tolerancia ebben az időszakban példaértékűnek számított: a muszlim államban a keresztény közösségek szabadon gyakorolhatták vallásukat, és a szultánok még adományokkal is segítették a kolostor fenntartását.

Az első világháború következményeként a birodalom szétesett, és a török függetlenségi háború árnyékában sok görög, köztük a Sümela kolostor szerzetesei, a Görögországba való költözés mellett döntöttek. A rendház értékes kincseit titkos helyekre rejtették a festői völgy mélyén, abban a reményben, hogy egy nap vissza tudják szerezni azokat. Az elhagyott kolostor a kincsvadászok kedvenc célpontjává vált, ám a Panagia Soumelát a szerzetesek sikeresen visszavitték, és ma már a görögországi Nea Sumela kolostorban található, ahol a múlt titkai és a vallásos hagyományok újra életre kelnek.

A török állam az 1970-es évek során indította el a nemzeti örökség megóvásának és helyreállításának programját, amelynek keretében az 1980-as években először nyitotta meg kapuit a múzeum a nagyközönség előtt. Az ezt követő évtizedekben folyamatos erőfeszítéseket tettek a kolostor megközelíthetőségének javítása érdekében, hogy a turisták és zarándokok számára még komfortosabbá tegyék a látogatást.

A kolostor újjáéledésének mérföldköve 2010. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, Szűz Mária mennybemenetelének ünnepén következett be. Ezen a különleges napon a konstantinápolyi érsek, 88 év szünet után, először vezette oltár elé az ortodox istentiszteletet a festői Sümelában. Azóta ez a szertartás évről évre megújul, a kolostor pedig a gyönyörű Altındere-völgyi Nemzeti Park legismertebb nevezetességévé vált.