Sztánai farsang: a távolból hazatérők ünnepe, ahol régi barátságok újraélednek és új kapcsolatok szövődnek.

A Sztánai farsang népszerűsége töretlenül él tovább. 24 évvel ezelőtt indult el ez a háromnapos ünnepség, amely azóta már igazi hagyománnyá vált. Az esemény nem csupán a helyiek és a környékbeliek számára fontos, hanem a településről elszármazottak is szívesen visszatérnek, legyenek akár Kolozsváron, Nagyváradon vagy Zilahon. Az összetartozás érzése és a közös ünneplés varázsa minden évben újra összehozza az embereket.

Az első Sztánai farsangra 2001-ben került sor, és az idei esemény már a 24. alkalommal ragyogta be a helyi közösség életét. A falubeliek szívesen idézik fel a régi mulatságokat, amelyek Móricz Zsigmond nevéhez fűződnek. Az író 1914-ben járt a településen, ahol részt vett a Kós Károly által életre hívott református farsangi bálon. Ezt az élményt a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című művében is megörökítette. Anus néni, a falu boltosa, mesél arról is, hogy valaha Dsida Jenő is megfordult náluk, és a mostani farsang valójában az egykori tradíciók újjáélesztése, amely Papp Hunor helyi lelkész kitartó munkájának eredményeként valósulhatott meg.

"Amikor 1999 októberében ide érkeztem lelkészként, Sztánán nem rendeztek farsangot, és a helyiek emlékezete is megkopott az egykori mulatságokról. Viszont éreztük, hogy van igény a hagyomány újjáélesztésére. Szabó Zsolt, a Szentimrei Alapítvány elnöke, és Fekete Albert, egyetemi oktató, felkerestek minket egy nagyszerű ötlettel: miért ne szerveznénk meg újra a farsangi bált Sztánán? Így hát 2001-ben elindítottuk a háromnapos rendezvényt. Mindenféle időjárási viszontagsággal kellett megküzdenünk: hó, sár és hideg övezte a készülődést, ráadásul az utak sem voltak aszfaltozottak. Nem volt egyszerű feladat egy ekkora eseményt megszervezni, de a közösség lelkesedése és segítőkészsége révén végül sikerült életre kelteni a farsangot." – osztja meg élményeit a lelkész.

A helybéliek és elszármazottak - Vincze Erika, Gheorghe Csilla, Török Melinda és Berecz Anna - nagy szeretettel gondolnak vissza az egykori mulatságokra. Mint mesélték, Magyarországról buszokkal és vonattal érkeztek a vendégek. "Minden évben az állomáson vártuk a vendégeket, külön engedéllyel megállt a Korona Express, volt olyan év, hogy százan jöttek, megteltek a panziók, a helybélieknél is elszállásoltunk néhány vendéget, sőt a zsobokiak is szívesen látták őket. Az első évben nagy disznóvágást tartottunk, az udvaron az asszonyok pattogatott kukoricát készítettek rostában. Örültünk a vendégeknek, mert valami újat, a hagyomány szempontjából valami szépet mutattak és adtak át. Nekik köszönhető a Józsi báb-égetés, ők mondták, hogy a farsanghoz hozzátartozik a báb-égetés, amit megtartottunk, megőriztünk" - mesélték a hölgyek.

A vendégek pénteken érkeztek, és ezzel kezdetét vette a farsangi mulatság, amely vasárnap hálaadással és istentisztelettel zárult. A lelkész szívélyesen idézi fel az első farsang emlékét. Bár a program kissé elcsúszott a helyhiány miatt, mivel csak a kultúrház állt rendelkezésükre, ahol minden eseményt – a műsorokat és a vendégek étkeztetését – lebonyolítottak, mégis értékes tapasztalatokat gyűjtöttek. Az évek során a rendezvény egyre sikeresebbé vált. Ahogy mesélte, szerencsére egy olyan közösség veszi körül, akikkel együtt lehet dolgozni, és "bízom benne, hogy a jövőben is tudunk majd szervezkedni" – tette hozzá.

"A környéken sehol máshol nem található ilyen mértékű mulatság. Kalotaszegen egy ilyen háromnapos rendezvény sem létezik, és a rendezvény népszerűsége nagyrészt Kós Károly és Móricz Zsigmond nevéhez kötődik. Az első farsangokra visszaemlékezve, a vasútállomáson muzsika és lovaskocsik vártak a vendégekre, akiket fánkkal fogadtunk. Hó fedte a tájat, de mindez csak fokozta az élményt" - mesélnek a helyiek, akik hozzátették, hogy ezek az emlékek teszik felejthetetlenné és időtállóvá a sztánai farsangot, nem is beszélve a neves fellépőkről, akik mindig valami különlegeset és maradandót hoznak magukkal.

A debreceni néptáncos fiatalok és a helyi fiatalok közötti barátságok egyre mélyebbé váltak, és már most izgatottan várják a következő évi találkozót. Az ünnepség pénteken egy lenyűgöző színdarabbal indult, amelyet a közönség ezúttal két alkalommal is megtekinthetett. A helyi és az innen elszármazott fiatalok közösen léptek színpadra, a kicsik csoportjában tizenegy, míg a nagyoknál hat tehetséges "színész" szerepelt. Felkészítőjük, a helyi lelkész, szintén csatlakozott a fiatalokhoz, és együtt varázsolták el a közönséget szórakoztató előadásukkal.

"A tiszteletes lenyűgöző szerepeket varázsolt elénk, az esti előadás igazán kreatív és magas színvonalú volt, olyannyira, hogy bármelyik helyszínen megállná a helyét. A helybéliek lelkesen dicsérték a fellépőket, akik vastapssal köszöntötték a produkciókat. Az estét nótaszó és néptánc színesítette, amit egy reggelig tartó táncház követett. Szombat délelőtt az érdeklődők a Varjúvárhoz látogattak, ahol kora délután Marosán Csaba színművész egyéni műsorral szórakoztatta a közönséget. Ezt követően táncház, a várva várt farsangi lovas felvonulás, farsangbál-égetés, gyermekfarsang és zenés-táncos mulatság szórakoztatta a résztvevőket. A háromnapos rendezvénysorozatot vasárnap délelőtt ünnepi istentisztelettel zárták."

"Az embereknek a szeretete és a helynek a varázsa nagyon sokat nyújt az ide érkezőknek" - mondja a rendezvény sikerének kapcsán a lelkész, aki szerint az életben helye kell legyen a játéknak is, és a gyerekek, szülők, nagyszülők érzik ennek fontosságát.

Az eseményre a közeli település, Zsobok lakói is eljöttek. Horváth Levente képzőművész családjával együtt érkezett, és kiemelte, hogy egy ilyen magas színvonalú rendezvényen kötelező részt venni, különösen, ha néptánc és élőzene is szerepel a programban. Ez ugyanis értékes szórakozási lehetőséget kínál a gyerekeknek, felnőtteknek és szülőknek egyaránt. "Ha a történelmi vonatkozásait nézzük, rendkívül fontos számunkra, hogy ilyen eseményeken részt vehessünk, hiszen ezzel a közösségi életünk is erősödik" - mondta az alkotó.