Trump maffiózóként lép fel, amikor egy szövetségest foszt ki, míg Putyin elégedetten figyeli, hogy az Orbán-kormány teljesen vakon tapogatódzik a valóság sűrűjében, észre sem véve a történések súlyát, amelyek közvetlenül az orruk előtt zajlanak.

Ukrajna gazdasági potenciálja lenyűgöző, hiszen a ritkaföldfémek mellett a világ grafitkészletének négy százaléka is itt található. Az ország ásványi kincsei között mangán, vas, lítium, uránium és titán is fellelhető, emellett jelentős gáz- és olajvagyon is rejtőzik a földje alatt. E kincsek összértéke 12-18 ezer milliárd dollárra tehető. Holoda Attila energiapolitikai szakértő szerint Donald Trump is felfigyelt erre a hatalmas lehetőségre, és szeretne részesedni belőle. Interjú.

Egyelőre káosz van az orosz-ukrán béke körül. Talán az egyetlen fix pont, hogy Donald Trump továbbra is megkaparintaná Ukrajna ritkaföldfémkészleteit. Ezt sokan Ukrajna nyílt kirablásának értékelik. Ön hogy látja?

A véleményem szerint az ukránok eddig jelentős fegyveres támogatásban részesültek a nemzetközi közösségtől. Az ilyen nagylelkű adományokat azonban általában nem szokták visszakérni, most mégis ez a helyzet. Az a pénz, amelyet korábban főként az orosz agresszió miatti felháborodás indokolt, most úgy tűnik, hogy visszaigénylik. Nem szabad elfelejteni, hogy ha az ukránok nem álltak volna ellen az orosz inváziónak, a világ ma sokkal veszélyesebb hely lenne. Az ukránok és a nyugati szövetségeseik eddig teljesítették erkölcsi kötelezettségeiket, de aztán megjelent Trump, aki most utólag értékeli a támogatás árát. Különösen aggasztó, hogy egy amerikai elnök, aki üzletemberként került a hatalomra, nem képes megkülönböztetni az üzleti érdekeket a politikai felelősségtől. A politikában fontosak az erkölcsi és morális szempontok, de az üzletben is kockázatos, ha valaki a szövetségesét kihasználja. Trump nem nőtt fel az államférfi szerepéhez, és beiktatása óta egyre inkább kiszámíthatatlanul viselkedik a nemzetközi porondon, ahelyett, hogy a békét szolgálná, ahogy ígérte. A Putyinnal folytatott udvarló beszélgetései, különösen az Ovális Irodában, és az ukrán elnöknek tett megjegyzései, miszerint "nincsenek jó lapjaid, értsd meg!", elnöki méltósághoz méltatlanok.

Volodimir Zelenszkij hiába próbálta megmagyarázni, hogy ő nem kártyázik, az amerikai elnök szavai úgy tűnt, elérhetetlenek maradtak számára, mintha nem is hallotta volna.

Pedig a világpolitika nem kártyajáték, és nem csak az erősebb kutya ösztönei érvényesülhetnek. Vagy ha mégis, az tisztességtelen. Végül Zelenszkij, felismerve a helyzetet, félretette büszkeségét, s bocsánatot kért, mert az európai hatalmak is ez javasolták. Az amerikai elnök ugyanis egyoldalúan leállította a fegyverszállításokat. Ezzel Trump Putyin mögé állt, ma már az ő kottájából játszik.

Nincs megállapodás az Egyesült Államok és Ukrajna között, mivel Donald Trump és Volodimir Zelenszkij között nézeteltérés alakult ki, ezért a tervezett közös sajtótájékoztató is elmaradt.

Biztos vagy benne ebben?

Minden, ami az ukránok ellenállóképességét rontja, az Putyinnak kedvez. Így az ukrán haderő támogatásának felfüggesztése is komoly kár. Nem annyira a fegyverek és lőszerek hiánya, hanem a hírszerzési információk megtagadása okoz problémát. Közben úgy látom, Európa végre rádöbbent arra, hogy a II világháború után hiába bízta védelmét és biztonságát az Egyesült Államokra, végül egyedül maradt, tehát mielőbb szükség van a védelem megerősítésére. Úgy néz ki, hogy ez a méltatlan ukrán helyzet kell ahhoz, hogy megszervezze az európai haderőt.

Ursula von der Leyen bejelentette az EU új, 800 milliárd eurós fegyverkezési programját. Eközben Orbán Viktor ismét vétót emelt, azonban az Európai Unió vezetői továbbra is egységesen támogatják Ukrajna ügyét, még a magyar miniszterelnök távollétében is.

Viszont a jelek szerint Trump nem marad ritkaföldfémek nélkül, hisz Zelenszkij végül jelezte, hogy elfogadja az amerikai ajánlatot. Mire használhatóak a ritkaföldfémek?

A ritkaföldfémek olyan különleges és nehezen hozzáférhető elemek és ásványok, amelyek oxidációs folyamatok révén keletkeznek. Ezek az anyagok nélkülözhetetlenek a modern technológia szívveréséhez: gondoljunk csak a telefonokra, akkumulátorokra és a megújuló energiaforrásokra. A félvezetők gyártásában, az elektronikai eszközök előállításában és az autóiparban is kulcsszerepet játszanak, nem beszélve a megújuló energiát támogató gyártási folyamatokról. Ezekből az ötvözetekből készülnek a legmagasabb teljesítményű mágnesek, amelyek nélkülözhetetlenek a szélturbinákban és elektromos motorokban. Fontos hangsúlyozni, hogy míg a megújuló energiaforrások csökkentik a gazdaságok olajfüggőségét, ezzel párhuzamosan egy újfajta függőség, a ritkaföldfémek iránti igény, keletkezik. Eddig ezek az alapanyagok szinte kizárólag Kínából érkeztek, ami nemcsak gazdasági, hanem geopolitikai szempontból is aggasztó helyzet. Ez a hasonlóság emlékeztet arra, amikor Európa az orosz földgázra támaszkodott. Diktatúrákkal való üzletelés mindig kockázatos, hiszen ezek az államok nem csupán gazdasági érdekeket képviselnek, hanem politikai céljaik érvényesítésére is felhasználják erőforrásaikat, legyen szó ásványokról vagy katonai hatalomról.

Orbán Viktor kifejtette, hogy várható egy új magyar-amerikai gazdasági együttműködési csomag, ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a vámháború következményei Magyarországot is hátrányosan érinthetik. Emellett Ukrajna reagált az Egyesült Államok nyomására, és elvi megállapodást kötött az ásványkincseivel kapcsolatban.

A Forbes magazin hatezer milliárd euróra értékeli az ukrán földből kibányászásra váró nyersanyagot. Ez szinte korlátlan mennyiségű ásványkincs?

Természetesen! Az alábbiakban egy egyedibb változatot készítettem a szövegedből: Nyilvánvaló, hogy a természeti kincsek létezéséről már korábban is voltak információink; a háború azonban rávilágított e hatalmas erőforrások jelentőségére. Az amerikai elnök számára ez a helyzet egy lehetőséget kínál, amelyet minden erejével igyekszik kihasználni. Ezzel nemcsak a korrupciós költségeket kerülheti el, hanem egy olyan országban, mint Ukrajna, ahol a jogi keretek eddig nem voltak éppen stabilak, ez különösen fontos szempont. Az ásványi anyagokhoz való hozzáférés már régóta a politikai játszmák színtere, függetlenül attól, hogy éppen ki ül a hatalmi trónon. Ezen a téren nemcsak a ritkaföldfémek, hanem a lítium is kulcsszerepet játszik, amely az akkumulátorok gyártásának alapvető összetevője. A világ többsége lítiumionos akkumulátorokra támaszkodik, és eddig Kína volt a fő beszállító. Trump most éppen vámháborút vív a kelet-ázsiai állammal, így különösen kedvező számára az ukrán természeti kincsek megszerzése.

Ez a nyersanyag a magyar akkumulátorgyártás számára is fontos, ugye?

Bár már léteznek hazai kutatások e téren, a legfrissebb eredmények szerint a geotermikus vízforrások, valamint a szénhidrogénnel együttesen kitermelt rétegvíz jelentős mennyiségű alapanyagot kínál az akkumulátorok gyártásához. Ráadásul a német, olasz, svéd és norvég kutatók is biztató előrelépéseket értek el, mivel ezek az országok szintén jelentős földfémkészletekre leltek. Ez a felfedezés új lehetőségeket teremt Európa számára, biztosítva a régió önállóságát és függetlenségét.

Ukrajna jelentősége abból fakad, hogy rendkívül gazdag ásványi erőforrásokban, azonban jelenleg nem képes ezeket hatékonyan kitermelni és értékesíteni.

Valóban, a háború, amelyet elindítottak, nem csupán véletlen esemény, hanem tudatos döntés eredménye. Miközben a propagandagépezet folyamatosan azzal próbálja elterelni a figyelmet, hogy a „fegyveres művelet” célja az ukrán területen élő oroszok védelme vagy a „fasiszták” elleni harc, ez a narratíva messze van a valóságtól. A politikai játszmákban már régóta megszokott, hogy a területszerző háborúk mögött gyakran értékes nyersanyagok és energiahordozók megszerzésének vágya húzódik meg. A Donyec-medence gazdagsága, amely óriási mennyiségű szén- és vasérc lelőhelyet rejt, régóta vonzza az orosz érdeklődést. Nem véletlen, hogy a területért már korábban is több konfliktus zajlott a történelem folyamán. Ukrajna valóban bővelkedik nyersanyagokban: a világ grafitkészletének négy százaléka mellett mangán, vas, lítium, uránium, titán, valamint kőolaj és földgáz is található itt, amelyek a háború utáni időszakban jelentős jövedelemforrást jelenthetnek az országnak. Az ásványi kincsek értéke sokkal magasabb lehet, mint a szóban forgó hatezer milliárd dollár – akár a duplája vagy triplája is. A Krím félsziget birtoklása lehetőséget ad az oroszoknak, hogy hozzáférjenek a Fekete-tenger fontos olajlelőhelyeihez, és a háború végeztével Ukrajna potenciálisan képes lenne Európát ellátni gázzal és olajjal, ami a kelet-európai országokat a kontinens energiaelosztó központjaivá teheti. A tét tehát óriási. Putyin jól látja ezt a helyzetet, míg a magyar kormány láthatóan nem képes felismerni a valóságot, sőt, még örvendezik is, hogy kimarad a folyamatokból. Az egész helyzet tragikomikus, és mélyen elgondolkodtató.

Zelenszkij bocsánatkérése után újra van esély arra, hogy ezt a természeti kincset az amerikaiakkal együtt az ukránok termeljék ki. De mi a garancia, hogy az oroszok nem folytatják majd a háborút?

Egy ilyen kitermelési folyamatot rendkívül alapos földtani kutatások előznek meg, és ezt kizárólag olyan szakemberek tudják vállalni, akik rendelkeznek a megfelelő tapasztalattal és anyagi háttérrel. Ukrajna sajnos egyik feltételt sem tudja biztosítani, így az ásványi kincseket arra használja, hogy megszabaduljon az orosz függőségtől. Ha amerikai vállalatok irányítanák a kitermelést, valószínű, hogy az Egyesült Államok védelmet nyújtana a saját állampolgáraiknak és cégeiknek, hiszen erről már régóta híresek.

Vagyis egyetért azzal, hogy Zelenszkij mielőbb írja alá - akár egyoldalúan is - a felkínált amerikai szerződést, mert az biztonsági garancia is?

Természetesen, ez a helyzet egyedülálló. Mások számára nem is lenne lehetséges az értékesítés, hiszen óriási készletekről van szó, amelyek nem egy helyen koncentrálódnak, hanem szétszóródva találhatók Ukrajna különböző részein. Nyilvánvaló, hogy jelentős bevételt generálhatna ez a folyamat. Elképzelhető, hogy európai vállalatok is szívesen bekapcsolódnának a kitermelésbe, de egyértelmű, hogy az amerikai cégek igyekeznek megerősíteni a saját pozíciójukat a piacon. E mellett érvel az is, hogy az amerikai jelenlét védelmi biztosítékot nyújt a régió számára.

Megérkezett az amerikai ultimátum, Kijev pedig sürgősen engedett Washington nyomásának.

A közös amerikai-ukrán alapba beáramló források elegendőek lennének a károk helyreállításának fedezésére?

Valószínű, a cél mindenekelőtt az lenne, hogy az ukrán nemzet a saját természeti erőforrásaira támaszkodva erősítse az ukrán államot, amely képes megteremteni az újjáépítés anyagi erőforrásait. Ennek érdekében mielőbb meg kéne állapodni az Egyesült Államokkal. Meg kell adni a királynak, ami a királyé, hogy aztán az oroszoknak eszébe se jusson, hogy Ukrajna legyőzése esetén esetleg rátenyerelhet Kelet-Európára is. Az amerikai fegyver-utánpótlás nélkül sajnos az ukránoknak kevés az esélyük a békére.

Azt nem tudjuk, hogy Putyin tárgyalna-e Európával is. Az Ovális irodában történteknek van olyan olvasata, hogy Trump azért alázta Zelenszkij, mert előtte Putyinnal tárgyalt, aki elutasította az elnök béketervét, így viszont az ukrán elnök nyakába lehet varrni a kudarcot.

Kevesen vannak tisztában azzal, hogy Trump és alelnökének ukrán államfővel folytatott éles kritikája milyen szokatlan lépés a diplomáciai körökben. Egyértelmű, hogy Putyin ügyesen manipulálja Trumpot, aki látszólag az orosz vezető mögé sorakozott fel. Az európai politikai vezetők viszont jól tudják, hogy Vlagyimir Putyin nem az a megbízható alak, akinek ígéreteit komolyan lehet venni. Az orosz elnök bármit megígérhet, ha az a saját érdekeit szolgálja, és ugyanazzal a könnyedséggel léphet át az ígéretein, ahogy tette ezt a budapesti memorandum vagy a minszki megállapodás esetében is.

Formálódik az új európai védelmi szövetség, ám Magyarország és Szlovákia, mint a két jelentős gazdasági és katonai szereplő, nem részesültek meghívásban. Európa most már készen áll arra, hogy vállalja a legnehezebb feladatokat, miközben próbálja megakadályozni, hogy Trump és Zelenszkij kapcsolata teljes mértékben összeomoljon.

A béketerv végső formája nem csupán technikai kérdés, hanem mélyebb politikai és kulturális következményekkel is jár. Az amerikai és európai megközelítések eltérő filozófiákra épülnek, amelyek meghatározzák, hogyan képzeljük el a jövőt a konfliktus után. Az amerikai béketerv gyakran pragmatikus és biztonsági szempontokat helyez előtérbe, célja a stabilitás megteremtése és a geopolitikai érdekek védelme. Ezzel szemben az európai megközelítések általában inkább a diplomáciára, a multilateralizmusra és a társadalmi kohézióra összpontosítanak, hangsúlyozva a konfliktusok megelőzését és a hosszú távú együttműködést. Ezért a béketerv kiválasztása nem csupán a háború lezárását jelenti, hanem a jövőbeli kapcsolatok kereteit is meghatározza. A kérdés nem csupán az, hogy miként zárul le a konfliktus, hanem hogy milyen alapokra építkezünk a béke fenntartása érdekében, és ez milyen hatással lesz a régió stabilitására és fejlődésére.

Semmi. A lényeg, hogy Európának és a szuverén Ukrajnának is ott kell lenni a tárgyalóasztalnál, amely körül a béketárgyalások zajlanak. Hogy ne a nagyhatalmak döntsenek egyes országok sorsáról. Ezt nekünk, magyaroknak Trianon óta tudni illene, nem pedig ujjongva tapsikolni a nagyhatalmaknak.

Névjegy

Holoda Attila közgazdász és energiapolitikai szakértő, aki 1989 óta jelentős tapasztalatot szerzett a MOL-nál különféle pozíciókban. A második Orbán-kormány időszakában, 2012 augusztusától december 1-jéig, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium energetikáért felelős helyettes államtitkáraként tevékenykedett, egészen lemondásáig. Jelenleg az Aurora Energy Kft. ügyvezető igazgatójaként irányítja a céget, emellett tanácsadóként a fenntarthatóság, energia- és klímapolitika területén nyújt szakmai támogatást. Aktívan részt vesz szakmai előadások tartásában, konferenciákon való részvételében, és elkötelezetten hozzájárul az energetikai közéleti párbeszédhez.