A Hamász csendes visszatérése már megkezdődött, és most már adókat szed be, valamint fizetéseket is folyósít.

A szeptember végén bevezetett tűzszünet óta a Hamász ismét megerősítette jelenlétét Gázában, miközben az amerikaiak által kidolgozott jövőbeli tervek megrekedtek. Ezt a gázai lakosok már a mindennapjaik során is tapasztalják.

A legutóbbi tűzszünet következtében Izrael számos stratégiai jelentőségű területről visszavonult, de a hatalmi vákuum nem maradt sokáig üresen. Helyi források szerint a Hamász gyorsan helyreállította uralmát az elhagyott régiók felett, és szigorú intézkedéseket hozott azokkal szemben, akiket együttműködéssel vagy lopással vádoltak. A szervezet több tucat gázait végezte ki, célba véve a feltételezett kollaborátorokat, valamint azokat, akik a háború káoszában bűncselekmények elkövetésével gyanúsíthatók.

Közben a nemzetközi közösség, beleértve az Egyesült Államokat, az ENSZ-t és egyéb regionális partnereket, egy új technokrata vezetés létrehozását szorgalmazza. Ám a valóság a helyszínen egészen más képet fest. A Hamász nyilvánvalóan arra törekszik, hogy bizonyítsa: a háború nem volt elegendő ahhoz, hogy megszüntesse a hatalmát, és képes a rend fenntartására, legyen szó akár a közbiztonságról, a közigazgatás működéséről vagy a gazdasági irányításról.

Helyi források szerint a Hamász jelenléte a tűzszünet óta a mindennapi élet legkisebb részleteiben is megnyilvánul. Ma már a terrorszervezet emberei felügyelik, hogy mi érkezik be az általuk irányított területekre, és bizonyos importált termékek, például dohányáruk és üzemanyagok, új díjak alá esnek. A kereskedők arról számolnak be, hogy az ellenőrök folyamatosan bejárják az üzleteket, és minden feltételezett visszaélés esetén súlyos pénzbírságokkal sújtják az érintetteket.

A Hamász médiaközpontja viszont mindezt tagadja. Állításuk szerint nincs szó új adókról, a szervezet pusztán humanitárius és adminisztratív feladatokat lát el, illetve igyekszik megfékezni az elszabadult árakat. A válság sújtotta Gázában azonban a lakosság jó része másként érzékeli a helyzetet. A mindennapi élelmiszerek ára szinte napi szinten változik, és sokak számára úgy tűnik, hogy a piac inkább hasonlít tőzsdére, mint a korábbi, kiszámítható viszonyokra. Egy helyi kereskedő szerint a hatóságok ugyan még nem tértek vissza teljesen a háború előtti működésükhöz, de "már figyelnek, jegyzetelnek, mindent látnak".

Gáza gazdasága eközben romokban. A megélhetési költségek továbbra is magasak, a helyiek pedig arra panaszkodnak, hogy egyszerűen kevés az áru a piacokon. A hiány természetesen felveri az árakat, miközben a hatósági ellenőrzés csak nagyon korlátozottan tudja fékezni ezt a folyamatot.

Az Egyesült Államok által előterjesztett posztháborús terv több összetevőből áll:

A Trump-adminisztráció diplomáciai erőfeszítéseinek nyomán kialakult tűzszünet és a túszok szabadon bocsátása azt a benyomást kelthette, hogy a helyzet kedvező irányba fordulhat. Azonban a terepen más realitások bontakoznak ki. Izraeli erők továbbra is dominálják a terület mintegy felét, és egyre inkább valószínűvé válik Gáza de facto megosztottsága. A rendezési terv kidolgozása lassú ütemben halad, ráadásul a nemzetközi erők összetételéről és mandátumáról számos megválaszolatlan kérdés merül fel.

A palesztin politikai térfélen sem látszik az egység. A Palesztin Hatóság (Mahmúd Abbász vezetésével) szeretne szerepet vállalni Gáza új irányításában, de Izrael ezt elutasítja, a Fatah és a Hamász között pedig továbbra is mély a bizalmatlanság. A Hamász lépéseivel pedig azt üzeni, hogy nem fogja könnyen átengedni a terepet, és képes fenntartani a kormányzati működés alapjait.

A háborúban a Hamász több ezer embere esett el, köztük a rendvédelmi állomány tagjai és fontos regionális vezetők. A szervezet azonban gyorsan lépett, és a kulcsfontosságú tagokat sikeresen pótolták. Még ha csökkentett formában is, de a fizetéseket továbbra is folyósítják (a legtöbb egykori köztisztviselő egységesen 1500 sékelt, átszámítva körülbelül 153 ezer forintot kap), ami messze elmarad a háború előtti juttatásoktól, de elősegíti a működés folytonosságát.

A Hamász azért képes a súlyos katonai veszteségek és a gazdasági összeomlás ellenére is valamennyire fenntartani a működését, mert - bár a bevételei drasztikusan visszaestek - feltehetően továbbra is támaszkodhatnak a kívülről érkező támogatásokra. Emellett a helyi adóztatás és engedélyezés megmaradt csatornái is felszínen tartják őket. Ahogy láthattuk, a kifizetéseket radikálisan lefaragták, így az egységesített bér nem a valódi megélhetést, hanem a lojalitás fenntartását szolgálja. A Hamász minden megmaradt erőforrását saját apparátusának életben tartására koncentrálja, ami egyfajta túlélési stratégiát tükröz, és épp elég ahhoz, hogy a felszínen maradjon.

A terrorszervezet egyaránt mutatja magát, mint stabil és működőképes kormányzati erő, valamint olyan entitás, amely nyitott lenne a hatalom átadására. E kettősség azonban sokak szerint csupán taktika, amely lehetőséget teremt arra, hogy időt nyerjenek a nemzetközi közösség és a palesztin riválisok ellen. A helyi lakosság számára viszont a politikai játszmák mögött egy alapvető kérdés áll: hogyan lehet túlélni a mindennapokat? A tél közeledtével az energiahiány, az élelmiszerárak emelkedése és a csökkenő jövedelmek egyre nagyobb terhet rónak az emberek vállára. A gázaiak többsége úgy érzi, hogy bármiféle politikai megoldás még messze van, miközben a Hamász mindennapi jelenléte egyre inkább dominálja az életüket.

A gázai helyzet ma már egyre inkább ellentmond a nemzetközi közösség által megfogalmazott rendezési elképzeléseknek. A tűzszünetet követő hetekben a Hamász csendben, de határozottan megerősítette magát, bizonyítva, hogy még a súlyos veszteségek árán is képes megőrizni befolyását, amennyiben nem kínálkozik valódi alternatíva. A politikai átmenet elhúzódása miatt a helyi lakosság folyamatos bizonytalanságban és gazdasági kilátástalanságban él. Így a kérdés már nem csupán Gáza következő vezetőjének személyéről szól, hanem arról is, hogy milyen körülmények között veszi át az irányítást az övezet felett.

A szerző szakértői területe az arab nyelvek és kultúrák mélyreható ismerete, valamint a Közel-Kelet komplex politikai és társadalmi viszonyainak elemzése.